„Úgy érzem, többre vagyok hivatott”‒ A figyelemhiány zavarral élő felnőtt (2. rész)
"Képzelje el, hogy egy nagyon zsúfolt szobában áll, ahol mindenki beszél maga körül. Hirtelen valaki azt kérdezi magától: Mit is mondott az imént XY? A figyelemzavarral élő ember agyában pontosan ez játszódik le." Ahogy arról Dr. Máté Gábor Szétszórt elmék című könyvét bemutató első cikkünkben írtunk, a figyelemhiány zavarral élő felnőttek gyakran nem tudják kiteljesíteni a bennük lévő potenciált részben a zavar idegrendszeri jellemzői miatt, nagy részben pedig amiatt, hogy a teljesítménycentrikus társadalmunkban önbecsülés híján vannak. Vajon mégis mi hozhat számukra gyógyulást, segítséget? A cikk második részében erre keressük a választ.
A számos kudarcélmény miatt (ezekről az első részben olvashatsz) a figyelemhiány zavarral élő felnőttek nem keresik magukban a kreativitás és önkifejezés forrásait, hiszen a gyenge önbecsülés miatt rettegnek a kockázatoktól. Gyakori náluk a tekintélyszeméllyel (például főnök, tanár, rendőr) szemben megélt indokolatlan idegesség, az önbizalom hirtelen elveszítése.
A figyelemhiány zavarral élők gyermekké válnak a hatalommal bíró felnőttel szemben vagy félelem árasztja el (és bénítja le) őket.
Különösen a hasonló nehézséggel élő nők hajlamosak arra, hogy mások szükségleteit a sajátjuk elé helyezik, és nem tudnak nemet mondani. Ezek az "igen"-ek, valójában ki nem mondott 'nem'-ek, így a mindennapok véget nem érő kísérletek arra, hogy kibújjanak a feladatok alól: ez viszont nagyon frusztráló, és nem is igen sikerül, aminek következményeként az önbecsülésüket lassan feladják.
A figyelemhiány zavarral élő felnőtteket többnyire nagyon érzékenyen érintik a gyengéket, alávetetteket érő igazságtalanságok (például egy háborús esemény vagy egy rendőri túlkapás), azokat reménytelen düh, harag vagy megszégyenült hallgatás kíséri, illetve nagyfokú zaklatottságról, feldúltságról számolnak be. Ez az intenzív érzelem különbözik az együttérzéstől, mivel az ő esetükben elmosódik a határ a másik és az én között, ezért az illető úgy reagál, mintha ő maga lenne az áldozat. Ez valójában egy testi-érzelmi emlékezeti állapot, amely tudattalanul és akarattól függetlenül aktiválódik, miközben a heves reakciót a jelen eseményeinek tituláljuk. Az autonóm felnőtt célja az, hogy a reménytelen azonosulásból eljusson a tettrekész együttérzés állapotába.
A figyelemzavarral élő felnőttet emellett az intimitástól való félelem és az elköteleződésre való képtelenség is jellemezheti, hiszen gyakran arra jut, hogy valami hiányzik a partnerből, ezért unatkozik mellette. Főleg a figyelemhiány zavaros férfiaknál megfigyelhető, hogy gyakran kerülnek gyerekszerepbe a párkapcsolatban, ami nagy terheket ró a másikra, és természetesen hosszú távon a kapcsolatra is. A száznyolcvan magas, kopaszodó, őszülő szakállas gyerek képtelen szervezni az életét, így az anya szerepbe kerülő partner irányító, kontrolláló szerepbe kényszerül, ami viszont szorongást, ellenállást vált ki a másik félből. Az ilyen párok gyakran nem találják a kiutat a szorongás-kontroll-ellenállás útvesztőjéből.
Olvastad már?
Gyógyszeres kezelés
A figyelemhiányos felnőttek számára a pszichológiai munka mellett a gyógyszerszedés ajánlott és hatásos a legtöbb esetben, ugyanakkor érdemes tudni, hogy hatása korlátozott és személyfüggő. A pszichológiai munka a tünetek súlyosságától függően tanácsadás vagy pszichoterápia keretében szükségszerű velejárója a gyógyulásnak, hiszen a gyógyszerszedés nem oldja meg a figyelemhiány zavarral élők életének problémáit: az alacsony önbecsülést, az intimitástól való félelmet, a kényszeres életstílust vagy az önismereti hiányosságokat. A gyógyszerszedéssel elsősorban a koncentrációs képességet és a zavartűrést javíthatjuk azáltal, hogy stimulálja az agykérgi tevékenységet, így a homloklebenyt és az egyéb, izgalmi állapotért és figyelemért felelős agyi központokat. (Ezért a serkentő hatásért nevezzük ezeket a gyógyszereket pszichostimulánsoknak, ilyen például a Ritalin.) Persze a várt hatás mértékében vannak egyéni különbségek, annak megfelelően, hogyan reagál a gyógyszerre az agyunk.
Megnyugtató olvasni Dr. Máté Gábor orvosi véleményét azok számára, akiknek ijesztő lehet a gondolat, hogy gyógyszert, vagy ahogy sokan hallhatták/olvashatták itt-ott tévesen, drogot kell szedniük.
A szakember szerint erre a gyógyszerre nem tud rászokni a figyelemhiányos agy, sőt, mivel a gyógyszer a működésmechanizmusát tekintve helyrebillenti a jutalmazó-izgalmi egyensúlyt az agyban, egyszerre megszüntetheti a késztetést az egyéb szenvedélyfüggő viselkedésekre.
Egy dologra azonban figyelni kell: a figyelemhiány zavarral élő felnőtt gyakran szenved enyhe vagy krónikus depressziótól vagy szorongástól. Ilyen esetben előfordulhat, hogy a gyógyszerszedés inkább ront a helyzeten. Hasonló esetben ezért első lépésként mindig a hangulatzavarokat kell kezelni pszichológus segítségével.
A gyógyulás felé vezető út
A gyógyulás felé vezető út az önszabályozás, a belső motiváció és az önbecsülés fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtése. A felnőtt embernek saját magának kell megadnia azt a támogatást és dédelgető figyelmet, amelynek megszerzésében mindig is akadályozta a figyelemhiány zavara. Ennek az önnevelésnek az első lépése mindig az önmegértés, az önmagunkkal való kapcsolat javítása, és pszichológiai támogatása. A második lépés pedig az öngondoskodás.
Az önmegértés és az önelfogadás útjai:
1. Együttérző kíváncsiság és önmegértés
Újra kell tanulnunk az önmagunkkal való kapcsolatot: észrevenni a kritikus megjegyzéseinket, a szorongás jeleit, és azokat a viselkedésformákat, tevékenységeket, amelyek nem felelnek meg hosszú távú céljainknak. Az önmegértés ahhoz visz közelebb, hogy elfogadóbbak és kevésbé ítélkezők legyünk magunkkal szemben.
2. Önelfogadás
A bűntudat és a szorongás elfogadás. Az önelfogadás nem azt jelenti, hogy életünk minden pillanatában csodálnunk és szeretnünk kell magunkat, hanem azt, hogy minden ‒ kellemes és kellemetlen ‒ érzelmet elbírunk viselni. A figyelemhiány zavarral élő felnőttek számára a bűntudat érzése talán a legnehezebb, szívesen megszabadulnának tőle. Ugyanakkor a menekülés helyett mind a bűntudattal, mind a szorongással érdemes inkább megtanulni együtt élni. Minél jobban elnyomjuk ezeket az érzéseket, annál inkább kompenzálunk.
3. Nem büntetheted magad azért, amilyen vagy
Ha elköteleződtünk a gyógyulásra, nem szabad számonkérni magunktól, hogy miért nem hamarabb jutottunk el ide, vagy azt, hol tartunk. Csak akkor tudunk választani, amikor tudomására jutunk valaminek, addig, amíg nincs lehetőségünk felmérni, min kéne változtatni, nem vagyunk képesek dönteni.
4. Pszichoterápia vagy tanácsadás
A figyelemhiány zavarral élő gyerek esetében a szülő időt tud szánni a gyerekére, meg tudja hallgatni a történetét, segíteni tudja érzéseinek és gondolatainak kifejezésében. Felnőtt esetében ez önmaga számára elég nehézkes. Az alacsony önbecsülés és érzelmi fájdalom egész életét végigkíséri, ezért döntő jelentősége van annak, hogy tudjon beszélni az érzéseiről egy elfogadó, feltétel nélküli pozitív törődés légkörben, vagyis találjon magának valakit, aki tudja helyettesíteni a szülőt. Ezt tudják biztosítani a pszichológusok. A terápia vagy tanácsadás célja nem a "gyógyítás" vagy annak megmondása, hogy mihez kezdjen a "páciens" az életével. A cél a fejlődés, az autonóm felnőtté válásban való támogatás, hogy a személy saját jogon önbecsüléssel rendelkező személlyé váljon: tisztábban lássa önmagát és önmagáról gondoskodjon.
Az öngondoskodás útjai
- A fizikai tér rendezése és rendszerezése, rendteremtés. A figyelemhiány zavarral élő személyek túl érzékenyek ahhoz, hogy jól tudjanak működni a káoszban, még akkor is, ha ezt állítják. Apró, köztes célok felállításával, a "mindent vagy semmit beállítódás" hátrahagyásával érdemes kezdeni.
- Alváshigiénia: a jó alvás alapvető az idegrendszer regenerálódásához és a figyelem, valamint az éberség megfelelő működéséhez. Az éjszakai bagoly életmód elhagyása, illetve esti rutin felállítása elengedhetetlen a figyelemhiány zavarral élő felnőttek jobb életminőségéhez.
- Táplálkozás: a figyelemhiány zavarral élő személy számára a rendszeres és egészséges étkezés kihívást jelent, az impulzív evés gyakori jelenség. A vércukorszint ingadozása figyelemhiánnyal élő gyereknél jól megfigyelhető: teljesen széthullik, ha a vércukorszintje alacsony, amikor pedig magas, hiperaktívvá válik. A táplálkozás tehát nagy hatással van az agyra, így a mentális jóllétünkre.
- Testedzés: A mozgáshiány olyan belső nyugtalansághoz vezet, amely aláássa az éberséget és a figyelmet. Ezzel ellentétben a mozgás viszont az örömérzetért felelős hormonokat szabadít fel az agyban, amelyek pozitív hatással vannak a motivációra, a figyelemre és a hangulatunkra. Hosszú távon a mozgás oda vezet, hogy a szervezet hatékonyabban tudja előállítani ezeket az anyagokat. Máté Gábor a napi rendszerességű intenzív mozgás mellett a nyújtógyakorlatokat is kiemeli, amelyek a feszültségoldásában is segítenek.
- Természet: A természet helyreállít, regenerál, segít a harmónia, rendezettség és a békesség megtalálásában, aminek a figyelemzavar hiányos személy híján van. Töltsünk minél több időt a természetben.
- Munkaidőn kívüli tevékenységek lemondása. A túlvállalás, túlpörgés gyakori jellemzője a figyelemhiány zavarral élő személynek, hiszen nehezen mond nemet. A sok feladattal való zsonglőrködésben pedig nagy feszültséget él át. Bizonyos feladatokról, tevékenységekről valószínűleg majd le kell mondani ahhoz, hogy fejlődni tudjon és időt lehessen szakítani az önmagával való kapcsolat kialakítására.
- Pihenésképpen valóban pihentető tevékenységet válasszunk: A tévézés, a szociális média pörgetése nem ide tartozik. Olyan pihenést találjunk magunknak, amely után úgy érezzük, felfrissültünk.
- Kreatív önkifejezés: Az érzékenységből fakadóan a figyelemhiány zavarral élő felnőttek gyakran rendkívül kreatívak bizonyos területeken. Érdemes ezeket az, alkotó energiákat és ösztönzéseket felkutatni, megvalósítani. A gyógyulási folyamat egyik fontos része a teremtés iránti vágy.
- Meditáció és figyelmesség. A spirituális munka – legyen az vallási vagy egyéb meditatív technika – a figyelmes egyedüllét állapota, a szétszórt elme számára való gyógyulás céljából szempontjából nélkülözhetetlen. A szemlélődő figyelem során kettesben maradunk az érzéseinkkel, gondolatainkkal és testérzeteinkkel. Minden olyan tevékenység meghozza majd a gyümölcsét, amely előmozdítja ezt a figyelmes egyedüllétet, legyen ez meditáció, autogén tréning, tánc, harcművészet, vagy a kertészkedés. A napi rendszerességgel való gyakorlásnak nagy szerepe van, még akkor is, ha egy figyelemhiányos zavarral élő személy számára ez rendkívül nehéz és monoton feladat.
A figyelemhiány zavarral élő felnőtt gyakran a 22-es csapdájában találhatja magát az öngondoskodás és önnevelés útján elindulva, hiszen éppen az állapota akadályozza meg a fejlődésben. A belső káosz felszámolásához meg kell teremteni a külső rendezettséget, amelyet éppen a belső rendezetlenség hozott létre. A korábbi sok kudarcélménnyel és a külvilág türelmetlenségével csak úgy tudja felvenni a harcot, ha önmaga mellé áll, és (ön)együttérző türelemmel közelít saját magához, ami a kudarcok elviselését is magában foglalja.
A cikk a Pszichoforyou online pszichológiai magazinban jelent meg.